Tartalom:

- Klasszikus hastánc stilusok (Török, Egyiptomi, Libanoni)

- A modern hastánc eszközei

- Az amerikai törzsi tánc (ATS) eredete

A különböző folklórtáncok mellett a klasszikus hastáncot durván három irányba oszthatjuk fel.
1. Török stílus
2. Egyiptomi stílus
3. Libanoni stílus

A török stílus

A török stílus nagyon erősen különbözik az egyiptomi Raks Sharkitól, ámde sok szempontból nagyon közel vannak egymáshoz a libanoni Stílussal. A török hastánc gyökerei ellentétben az arab táncstílusokkal erősen a török Roma kultúrához kapcsolódik. M
A tradicionális török hastánc alapja a Chiftetelli, a szó egyben egy tánc és egy 8/4-es ritmus megjelölése (arabul Wahda Sahgir-nak nevezik) is.
A táncnak ez a népi jellege egyszerű lépésekből áll, csípőmozdulatokból és gyors vállrázásokból. A török tánc hagyományaiban a Karshilama és a Roman. Mind a két táncnak hasonló 9/8-os ritmusa van, Karshilama jelentése "egymáshoz" vagy "egymással szemben állni" és ugyanúgy, mint a Chiftetelli egy igen elterjedt néptánc. A Roman, mint a neve is mondja a Roma népesség egy tipikus tánca. Mindkét táncban megtalálhatók az ugrások, nagy csípőmozdulatok, riszáló, hintázó mozdulatok, talajelemek és pantomim előadások. Ujjcin, kendő vagy Tamburin a kedvelt kiegészítő ezeknél, a táncoknál. A népi táncformák az eredeti formájukat követik, koreográfia nélkül, szabadon improvizáltak.
Egy török hastáncrutin legtöbbször tartalmaz Chiftetellit és/vagy egy Karshilama részt. A török stílus, lépésekkel és szökellésekkel átszőtt. Egy török táncosnő "lábállása"  sokkal szélesebb (távolabbi egymástól), mint egy arabé. A csípőmozdulatok hasonlóan, mint a libanoni stílusnál nagyobbak és egy ellenmozdulattal a felsőtestben táncolják. A török hastáncnál tipikusak a nagy, gyors mozdulatok és tipikusak az igen egyszerű csípőmozdulatok. A hasizmot alig használják a tánc erősítéséhez.
A karok lényegesen erősebbek, itt látszik az ázsiai beütés. Az ázsiai fejcsúsztatást is gyakran láthatjuk.
Mint a libanoni tánc, a török is több helyet igényel, nagyon temperamentumos és akrobatikus elemeket is tartalmaz, ezen felül még a török hastáncban majdnem mindig találunk talajrészt.
A török stílus egy jellegzetessége ráadásul az ujjcin egy mesteri betétje, ami egy tradíció, ami ugyanúgy a török folklórban, mint a Csengiknél megtalálható, hogy mindenkinek tudni kell a táncát zeneileg kísérni. A tamburin is egy tradicionális török kellék. Fátyolt és botot is láthatunk ma a török táncosnőknél, ezeket a kiegészítőket Egyiptomból és Nyugatról vették át. Ez ahhoz vezethet, hogy a botot a zenének azon a részén alkalmazzák, ahová nem illik, ahol sem Saidi, sem Baladi rész nincs a zenében. Általánosságban azt mondhatjuk, hogy pillanatnyilag nagyon erősen különböző elemek keverednek.
Egyre gyakrabban Arab zenét használnak (vagy megváltoztatva, úgyis mondhatjuk, törökösítve, vagy eredetiben is) és a tánctechnika egyre közeledik az arabhoz, mindenekelőtt a libanonihoz. A tradicionális török tánc Chiftetelli és Karshilama egyre ritkábban van beleszőve. Ez gyakran vezet irritáló előadáshoz, az egyiptomi tánchoz szokott fül-és szemeknek.

Török stilusú hastánc videó

Modern egyiptomi stílus
Mint minden élő tánc, egy állandó fejlődésnek kitéve, úgy az egyiptomi Raks Sharki is változik korabeli hatásokon keresztül. Ez így ment évtizedeken keresztül, a korai 90-es évektől találunk egy fejlődést, amely igen erősen különbözik az eddigiektől és ezért betekintésre érdemes.
A modern egyiptomi stílust egy nagy egyiptomi táncosnő formálta meg, azt is mondhatjuk, hogy megalapozta, aki egyéni stílusán keresztül megváltoztatta a táncvidéket. A neve Dina, aki a nyugati táncszínpadot is megörvendezteti nagy népszerűséggel.
Egy további személyiséget meg kell említenünk, aki a modern egyiptomi stílussal még összefüggésben van, Raquia Hassan-t. Ő szólista volt a Mahmoud Reda együttesben és később az egyik leghíresebb koreográfusnő lett Egyiptomban. Raquia Hassan híres táncosnőket tanított, mint például Randa Gamal, vagy egy mai táncost Soraya-t. A modern egyiptomi stílust Kairóban erősen formálja.
Az új technika alaptartása a modern egyiptomi stílusban különbözik a klasszikustól és ezzel az új táncstílus alapját képezi. A klasszikus stílusban a behajlított térd helyett a táncosnők lába nyújtott és szorosabban állnak egymás mellett, ezáltal másnak tűnnek ugyanazok a mozdulatok, az izoláció nem teljesen észrevehető, mivel a csípőmozdulat a felsőtestben folytatódik (de ez nem ellenmozgás, mint a libanoni stílusban). Ez az újfajta tánc a divat által jött létre mikor rövid szoknyában táncoltak, mert kiegyenesített lábbal táncolni elegánsabban néz ki, mint hajlítottal.
A rázásokat (shimmy-ket) is kinyújtott lábbal táncolják, ami lényegesen nehezebb, mint az eredeti formája. Látványosabb, mivel a vibrációk a felsőtesten keresztül mennek. Dina ebből sok mozdulatot kreált, amiket más táncosnők is felvettek repertoárjukba. Különösen ismert a tánc-állása, amelynél a testsúly egy lábon van, a másik oldalt nyújtva és az egész test egy ferde helyzetben hátrafelé áll, a súlytalan oldalon táncol egy kis twist-mozdulatot, kört stb. Aki egyszer ezt egyszer kipróbálta, tudja, hogy ez a Dina-stílus nagyon nagy test koordinációt és erőt követel. Még két tipikus Dina-mozdulat, mely gyakran Egyiptom színpadain és Nyugaton is felvett mozdulat: az egyik a nagy csípőkör és a másik a megállított keresztlépés. A csípőkört kiegyenesített térddel táncolják egyfajta twist mozdulattal.
Természetesen erősen kihatott a táncnak ez a fajtája a következő "táncosnő-generációkra" és sok művésznő hagyta magát inspirálni ettől a klasszikus stílustól különböző jellegű tánctól.

Egyiptomi stilusú hastánc videó

(Forrás: http://www.turkinfo.hu/index.php?oldal=esztetika&&esztoldal=esztreszl&&adat=137)
 

Libanoni stilus

A libanoni kabaré tánc valahol az egyiptomi és a török stílusok között található. Nagyobb szerepet kap benne a látvány, de gyökerei az egyiptomi tánchoz nyúlnak vissza. Jellemzője a változatosság, kifinomultság, drámaiság, a különböző pózok, irányváltások és balettelemek, forgások, lépések, bonyolult mozdulatsorok, összekötések. Kiegészítőként fátylat, fátylakat használnak. Hangsúlyozott a szórakoztató jelleg, a vidámság és a folyamatos kontaktálás a nézővel.

Libanoni stilusú hastánc videó

A modern hastánc eszközei
A fátyolnak nem volt kultusza a hastáncban, a nyugati országokban terjedt el.  Az egyiptomi hastáncosnő csupán a bevonuláshoz használja. A legfontosabb az, hogy ne egy darab anyagként, hanem lelkünk meghosszabbításaként tekintsünk rá. Nemcsak egy fátyollal dolgoznak a táncosok, van úgy, hogy duplafátylat is használnak.

A Izisz-fátyol modern eszköze a hastáncnak. Egyiptomban a pillangó névvel illetik, mert hasonló látványt ad a táncosnak. Az Izisz-fátyol helyígényes, színesiti és látványossá teszi az előadást.

A legyező-fátyol pár éve hódít a külföldi hastáncosok körében. Látványos show-elem, a közönség kedvence. Fantáziadús előadásmód, speciális zenei betétek jellemzik. 

Az ujjcintányér, mely négy darab bronz vagy réz kis cintányér a hüvelyk- és a középső ujjakhoz rögzítve, hangja annyira erős, hogy rögtön felhívja magára a figyelmet, ezzel a táncos büszkeségét, életerejét, aktív jelenlétét és kisugárzását erősíti.  

 
A tradicionális egyiptomi pálcás/botos tánc arab neve raks al assaya. A "raks" jelentése tánc, az "assaya" pedig a botra utal. A női pálcás tánc a férfiak harcművészetének játékos kifigurázása. A raks al assaya mozdulatai könnyedek, nőiesek és incselkedők.
A bot különösen népszerű kellék, jól mutat folk-előadásokon, ha az előadó tradicionális egyiptomi öltözéket visel, és tradicionális saidi zenére táncol. A botos táncok Egyiptom saidi térségéből származnak, mai napig táncolják vastagabb bottal és vékonyabb változatú színes verziójával is.

A gyertyának  mágikus, védelmi szerepet tulajdonítanak. A fejen egyensúlyozott gyertyatartó, népszerű, hagyományos eleme az egyiptomi esküvői szertartásoknak. A táncos a fején (shamadan) egyensúlyozott gyertyával vezeti a menyasszonyt és a vőlegényt a fogadás helyszínére. A mai hastáncosok kezükben mécsessel is szoktak táncolni.

A raks al sayf (kardtánc) erőteljes és drámai hatású. a nyugati országokból származó táncosok előadásában a kardtánc általában magába foglalja a kard fejen, vállon, csípőn vagy más testrészen való egyensúlyozását. A kard a szíriai esküvői szertartáson a férjet figyelmezteti arra, hogy kellő tiszteletet adjon feleségének.

A kígyó összetett jelkép: mind a férfi, mind a női jelleget szimbolizálja, az önnön farkába harapó kígyó pedig a halhatatlanság jelképe.

A Csörgődob amelyet arabul riqqnek vagy defnek neveznek, izgalmasabbá teszi a táncelőadás élményét. Intenzitást és lendületet visz a zene ritmusába. A hangszer különösen népszerű a cigányfantázia-stílus előadóinak körében. Bár a romáknak nincs tradicionális csörgődobbal kísért táncuk, a cigányokról alkotott képhez mégis hozzátartozik a tűz mellett csörgődobbal kísért tánc.  

Az amerikai törzsi tánc eredete, keletkezése

Jellegzetesen amerikai stílus alakult ki a Raks Sharki világában, egy művészileg különleges stílus, a hastánc törzsi változata, vagy Tribal Belly Dance.  Ez az amerikai törzsi stílus nagyon népszerűvé vált. A 60-as évek végén, amikor a hastánc a virágkorát élte Amerikában, akkor jött létre a törzsi tánc Kaliforniában. Népszerűsége hamarosan végigsöpört az egész világon. Különböző népies elemekkel keverik, így a szexuális jelleg háttérbe szorítható, de főleg az amerikai fantáziavilágot jeleníti meg. A mozgásokat a keleti népi táncból, törzsi táncokból és mediterrán környéki néptánc elemekből vették, ezek inspirálták őket. E táncokból és hatásaiból jött létre Amerikában. Ez a tánc földies, újraéli azt, ami régen volt, tele van fantáziával, és erőteljes atmoszférát teremt.

A törzsi táncok azért jöttek létre, hogy a nők együtt táncolhassanak. A törzsi táncos táncol, és a többiek követik őt. Az ATS egyedi. Egyedivé teszi például a díszes kosztüm, amelyhez választékos összehajtogatott fejrevaló, többrétegű anyagok és antik ékszerek társulnak. De természetes, hogy nemcsak a kosztüm határozza meg a törzsi stílust, hanem jellegzetes színpadi tulajdonságai is.

Az amerikai törzsi tánc részben török, részben cigány, részben tuniszi, marokkói, egyiptomi, algériai és még sokféle hatás érte. Vettek a közel-keleti népi ruházatból, egy kicsit innen, egy kicsit onnan. Az ATS-ben a különböző népi elemek összeolvadását látjuk, így a ruha és a tánc lépései is több kultúrából származnak, amelyek gazdagították a Raks Sharkit, de nem csupán egyetlen kultúra vagy nép ruházatát vagy táncát képviselik. Jamila Salimpourt (2:45-től) a törzsi tánc egyik fontos kitalálójaként tartják számon.Ő fejlesztette ki a törzsi hastáncot Amerikában táncegyüttesével, a Bal Anattal.

Az ATS csoportos előadása és mozdulatai különböznek a klasszikus amerikai Raks Sharkitól. A Raks Sharki ugyanis szóló előadásokat tartalmaz, amelyhez bonyolult, finom zenei kíséret, sőt gyakran frivol stílus társul. Az ATS ezzel szemben csoportos előadás. A táncosok együtt táncolnak "törzsükkel".

Az ATS-ben lehetnek duettek, triók, körben vagy szólóban előadott részek a csoporton belül. De a legfontosabb elem a "soportos improvizálás"  Míg az aktuális szólótáncos táncol, a többiek folyamatosan "kísérik", mint egy "tánckar". A tánckar mozdulatai és lépései kiegészítik a szólótáncosét. A tánckar táncosai azonban nem csupán megkoreografált táncot adnak elő, hanem mozdulataikat és lépéseiket improvizálják is az előadás alatt. De képesek úgy táncolni, hogy a nézőnek úgy tűnjön, hogy az egész egy kész koreográfia.

Törzsi hastánc videó

(http://www.nutcsillagai.hu/index.php/hastancos-erdekessegek/38-irasok/79-az-amerikai-toerzsi-tanc-eredete-keletkezese)